A születésnapomon futottam volna a Bécs Maratonon életem első maratonját. A körülmények változtak, én meg alkalmazkodtam hozzájuk, úgyhogy kinéztem egy 6 km-es gazdasági utat ahol madár se nagyon jár, és 7 körben lefutottam Budakeszin a maratont. 4 óra 15 perc.
Az emberi küzdelem mindig is érdeklődésem tárgya volt sportban, munkában, nehézségekben, és ez így is fog maradni. Van, aki bélyeget gyűjt, van aki pecázik, és van, aki maratonnal fürkészi tűrőképessége határait.
Hogy jól esett-e? Hát az első 18 km nagyon, utána már kevésbé, 30 felett rossz, 36 felett pokoli volt. De hát az élet is ilyen: van ami kellemes, és van, ami nem.
A maratoni futó a legenda szerint a győzelmi hírt vitte. Nekem ma a futás közben nem győzelmi gondolatok keringtek a fejemben, hanem egyedül a háláé.
38 éves lettem, és meg kellett állapítanom, hogy a Gondviselés a tenyerén hordoz.
Gyermek- és ifjúkoromban nem engedte, hogy aktív próbálkozásaim ellenére valami hülyeséggel kinyírjam magam. Átsegített a nehézségeken. Csodálatos párt, gyermekeket, barátokat adott. És mindenek előtt hitet. Betöltötte a szívemet örömmel és békességgel.
Ez hálára indít.
Életem jelentős részében teljesítményt kergettem. Önértékelésem teljesítményből fakadt, ezért a boldogságom egy örökké lyukas vödör volt, ami mindig hamar kiürült. Semmi sem volt elég.
Időbe telt, mire rájöttem, hogy a valódi boldogságot sem üldözni, sem teljesíteni nem lehet, egyedül elfogadni. Ez a kegyelem: ajándék, melyet nem azért kapsz, mert megérdemled, hanem csak úgy. Ha elfogadod: a tiéd. A Gondviselés ajándéka, melyet mindenkinek ingyen kínál.
Persze ettől az élet még sokszor nehéz. De akinek békessége van, annak a boldogságát semmi nem rabolhatja meg.
Hát ezekkel a gondolatokkal és hálatelt szívvel vágok a 39. évembe. Köszönöm minden kedves ismerősömnek, hogy ebben a különleges Élet nevű dologban, amit nem kértem és mégis kaptam, ajándékok és útitársak vagytok nekem!
Szeretettel, örömmel és békességgel:
Péter
